Még egyszer, szerelem,
Érezzem lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat.
Add vissza búmnak, ah,
Lánykám’ hajfodrait,
Csábító két szemét,
Mosolygó ajkait,
Hagyja andalogni még
A’ rózsás arczokon,
A’ tőlem elragadt
Olly égi bájakon;
Hogy majd ha száll a’ nap
’S a’ csendes este jő,
A’ hold’ sugárinál
Derengvén a’ mező,
Epedve várjam őt
Szerelmi gond között,
Mint vártam egykoron,
Míg lángom
üldözött.
És lássam a’ jövőt
Képzelmem’
szárnyain,
Mint volt nyiló
kora
Legelső napjain;
És halljam őt,
gyönyör
Hatván-meg
lelkemet,
Zengő ezüst szavát,
Ez egy szót hogy
„szeret!”
’S akkor, ha
megszakadt
A’ tündér szép
alak,
Utána mély sohaj
’S könyűim
szálljanak.
Még egyszer add
nekem
Érezni lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat!
’S a’ puszta
éveken,
Hol rózsa nem
virúl,
Emléked, szerelem,
Legyen virágomúl.
Forrás: Aurora 12. évf.
(1833.) / Újfolyam 2. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése