Rögök, mik megriantok
Zajongó friss vizek,
Szökkenő szálú hantok,
Ég-mély, mely fényt pezseg;
Szívek új dobbanása,
rügyellő, ordas ág,
Féreg, mely útját ássa,
Húnyt telű szolgaság.
Kevély, ős, víg erők ti
fény és fagy, éj felett –
Ne hagyd a mélybe szökni
Megint az életet!
Gyökerecske, farügy, hab,
És szél, könnyű madár,
Védd, tűzzé válva, harmat,
Lég, hálózd, mint hinár;
Merevülj, kis fű, tőrré
Szúrj, lágy fény, mint acél.
Metéld, falomb ezerré,
Ki újra ölni kél!
Villámok szörnyű lobja,
Lobogó lángsereg.
Álljatok büszke hadba
Hatalmas fegyverék.
Menykő, tűzakna verme,
Elem, mely vészt kiált –
Ki békénk nyelné, nyelje
Ezerszer a halált!
Forrás: Pest Megyei
Hírlap I. évf. 20. sz. 1957. május 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése