Epigrammák

A’ görög Anthologiából szabadon

Ajax’ sírja

Itt Aeas hamvad, Telamonnak ritka szülötte,

Nem diadalmas kéz, ő maga ölte magát.

Mert órája ütött ’s bár kémlele szerte világon,

Győzőt számára nem tele Klotho sehol.

Kis lány

Kis lány, koczkával játszol? tíz éveket élj csak,

Jóslom, játékod’ férfiszivekkel üzöd.

Kit sirass?

Azt ne sirassa könyűd, ki leszállott Lethe’ vizéhez,

Azt,ki míg él Léthét féli, sirassa könyűd.

Plato’ sírja

Sas, kinek orma ez itt? ’S te ki, és mért állasz ez ormon?

Mért szögezed szemedet csillagos égre merőn?

„Plato’ sírja ez, én lelkének képe, e’ hantok

Csak testét fedezik, lelke az égbe’ ragyog.”

Amor

„Lányka hová?” Futok Amor elől; nyilt szögze szivemnek.

„Szárnya van Ámornak, lánka, ne fuss, utolér.”

Philaine

Mért nyögsz, e’ tépett fürtök mi kinokra mutatnak?

Mért ez emésztő könny’ árja Philaene ’s kiért?

Máshoz pártolt tán széped ’s hűtlen leve hozzád?

Valld-meg lányka nekem ’s orvosi kézre találsz.

Ah de te néma maradsz, orczádat könnyek özönlik,

Érdek: nyelved helyett bús szemed’ árja beszél.

Egy Satür-szoborra

PÉn Satüroknál csak gúnyajkat láttam örökké

Mért van csak néked víg kaczagásra nyiló?

„Azt kaczagom, vándor, keverékes szikladarabból

Melly itten feküdött, milly csuda képze Satürt.”

Venus fürdik

Nem, nem tudtam egek, hogy Küpris fürdik amott, hogy

Válla’ havára hajolt fürteit oldja keze.

Légy kegyes istenné s szemeim’ haragodba’ ne büntesd,

Mert sejtlen láták isteni alkatodat: -

Ah de mi ez? Rodoklea te vagy? Lány! honnan e’ szépség?

Vagy tán Küpristől loptad ez isteni bájt?

A’ koszorú

Tarka virágkoszorút küldök Rodoklea! – Körötted

Múlatozott lelkem míg kezeim kötözék.

Van liliom, van rózsakehely ’s anemone közötte,

Harmativó nárczis ’s kék ölű kis violák.

Míg kötözém mind elhervadt – köny gyűle szemembe

’S szólék: „Lányka virulj, ah de ne mint koszorúm!”

Achill

Hősek’ hőse Achill! Sírormod’ Hellas emelte,

Hogy rémítse utó-Trója’ szülötteit is.

’S trójai partra tevé, hogy, Thetis’ gyermeke! tenger

Zúgja örök hiredet ’s a’ habi nümpha’ dala.

Budapesti Sz. J.

Forrás: Aurora 12. évf. (1833.) / Újfolyam 2. évf.