Lányka, ha lassu dobajt hallasz ’s ajtódon az álmok’
Tűnedezése között szellemi hármas ütést,
Me ne ijedj: mi vagyunk, a’ hív éj, hív szeretőd én,
’S a’ ki vezérem volt ’s őröm is, a’ szerelem.
Forrás: Aurora 12. évf.
(1833.) / Újfolyam 2. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése