2018. dec. 1.

Sully Prudhomme (1839-1907): Jegyesem




A hitvestársat kit szivemnek szánt a végzet,
Betöltni ifjú vágyamat.
Nem láttam még soha; de egyet bizton érzek :
Hogy élnie kell itt alant.

Kora s kötelmei létét szűk körbe vonják,
Tanyája üde kis szoba:
Szép engedelmesen naponta ott vesz órát
S az anyja nincs távol soha.

Anyám, beszélj neki az Istenről, a Szűzről
S a szentekről unatlanul.
Hadd égessen gyertyát, félvén a sújtó tűztől.
Midőn az ég haragra gyúl.

Milyennek kívánom? Legyen komoly, de
Szeressen s féljen: így neveld! Gyöngéd.
Oltalmul hadd vegye véremnek minden csöppjét
S dédelgetőül szívemet !

Így ismeretlenül társam vagy és szeretlek.
Régóta élsz együtt velem,
Láthatlan jegyesem, kit nem nevezhetek meg,
De szólítgatlak szűntelen.

Hogy nem láthat szemem, álmom bűvöl elébem,
Gondozlak s óhajod lesem:
„Mi kívánsz?- Ime vedd! - Vigyázz, az este
Meghűlsz, ne menj ki édesem a szélbe!"

Szigort is tettetek, éreztetvén hatalmam.
Szeliden feddlek olykoron,
De letörlöm könnyed a másik pillanatban
S bocsánatért rimánkodom.

Fehér ruhádba’ majd, távol hely rejtekében,
A partra ülsz, ha jő a nyár.
Mily édes lesz veled elszökni észrevétlen.
Ha új vidék bűbája vár.

S mégis, minő sivár mit folytatok, az élet.
Pedig boldogságom, lehet,
Mellettem elhalad s a nagy tömegbe téved,
Hol rá többé sosem lelek.

Lehet, hogy már talán a sors utamba hozta
Imádott eszményképemül,
Lehet, hogy ugyanegy utczán járunk naponta.
De ő mögöttem, én elül.

S hahogy találkoznánk bármely pontján a
Térnek, mosolyganom se vón' szabad;
Hisz ismeretlennel nem ekképen beszélnek:
„Te vagy, kit rég várok, magad.”

Egy nap, — csak én tudom, mit szenvedek
Gondoltam: Ő közelg feléd!
S így szóltam: „Te vagy!” Csalódtam,
Midőn kezem nyujtám, kezét visszavonta.

Azóta hallgatok, azóta árva lelkem
Frigyünk távol bilincseit
Istenre bízza, ki az átfutó szelekben
Növényt növénnyel egyesít;

Hacsak, hogy megfosszon bírásától örökre,
El nem ragadta a halál, —
Gyermekkorába' még, téged, sorsom jövője,
Ki hitvesem sosem valál.

(Ford.: Szabados Ede)
(Forrás: Anthologia Hungarica, Insel-Verlag, Leipzig 1922.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése