Boldog az éltében, kinek a föld gondja fejében
Nem sokasítja baját, van tüze, háza saját.
Szánt, mezején ülhet, palotákat messze kerülhet,
Van veteménye verem, kerti gyömőlcse terem.
Nem hozat ő fonttal boltból laskát darabonttal;
A makaroni levét únja, nem érti nevét.
Őrzi kicsiny honját; rabotája megadja vagyonját,
Otthon-sűlt kenyeret hányni tejébe szeret.
Főz veteményt; a tőlgy tejet ád; gabonát terem a völgy.
Hízik ezektől araszt egy hazabéli paraszt.
(Ford.: Gyöngyösi János, megj. 1790.)
*
Megjelent Gyöngyösi Jánosnak Magyar Versei, melyeket
külömb-külömb-féle alkalmatosságokra készített című kötetben. A töredékes
fordításokból álló sorozatnak ezt a címet adta: Egynéhány deák verseknek magyar
fordítás szerit való követése. Formája leoninus, amelynek Gyöngyösi volt bámult
és ócsárolt mestere a XVIII. század végén.
*
Forrás: Homér és Osszián - Versfordítások Faluditól Arany
utánig 1750-1900, I.kötet,
Magvető Könyvkiadó, Bp., 1957.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése