A békák ittas szájjal
rekedt dalukat fújják;
a széllel-bélelt felhők már
kirázták kabátjuk ujját.
Esőcseppek koppannak
tűnő pillanatokra.
Tücsök zenél. Ráborul
sátorul a málna bokra.
Keressük talán ki most
ezt a furcsa koszinuszt,
aztán majd recitáljuk
Plátót vagy Augusztinuszt.
Vagy tán nyíló álmaimat
kellene szedni dalba...
de ni: a friss, puha sárba
beledobbant egy alma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése