Az ég oly fázó, könnyező.
A csillagok megbújtak valahol...
Az alkonyat tenyerébe vette a világot...
Csönd van. Csönd. Csönd.
Az asztalon halálos,
zöld lámpa vigyorog...
A könyvek undorítanak...
Valahol valaki sír...
Az ablakon régi nyarak ólálkodnak...
Szemeimet álom babonázza...
S a falakon
ődöngő, lomha legyek ténferegnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése