Dalolj húgom dalolj csak kedvesen;
De hangodból az édesanyád szava
Csendüljön ki: az édes ősi nyelv!
Fájó szívemnek ez csak a balzsama...
Dalolj csak kedves: Szép szülőhonunk
Csodás bájáról zengjen az éneked!
Az énekedben égő tűz talán
Új lángra gyújtja a kihűlt szíveket.
Dalolj, hisz szép vagy: Hangod úgy remeg
Mint hűvös hajnal
bűvös csillaga
Az ifjú lélek édes titkait
Hadd mondja el az éneked szava!
Dalolj, míg égnek arcodon a rózsák!
Dalolj, ma még a szíved fiatal!
Az évek múlnak... hamu lesz lángból
Kihűl a szív és elmúlik a dal...
Nézd, forr a lelkem: csendesítsd daloddal
Nyugalmat hints el lázas szívemen
Békíts meg! Vagy ne... hisz úgyis hiába
Jobb lesz nékem a harc, a küzdelem!
Dalolj: szívednek rózsaillatával
Oh lengd körül a sajgó lelkemet!
Adj bánatot vagy békét, bút vagy víg mosolyt
Mindegy nekem: csak halljam az éneked!
(Forrás: Napsugár – I. évf. 2. sz. 1927. jan. 25.)
F
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése