Kopogtatnak ajtómon… lelkemre
Sejtelmek rózsás felhője száll;
Azt suttogja egy sötét lakója
Szenvedő lelkemnek:”a halál.”
Kedves vendég… de hadd imádkozzam,
Várj kevéssé, majd ajtót nyitok.
Zsarnokok! egy percznyi szabadságot,
Csak egy percznyit, a míg meghalok!...!
Mi a börtön sötét éjszakája?
Itten éltem át egy életet;
Ifju voltam, szellemem szikrája
Világitott nekem nap helyett.
De a mit nem vehetett el ember,
Elrablák azt az évek, napok…
Zsarnokok! egy percznyi szabadságot,
Csak egy percznyit, a míg meghalok…!
Szabadságért éltem én örökké
- De ki éli kedvén életét?
Rabbá lettem, s e kemény falak közt
Összezuztam lelkem erejét!...
Testvéremmé nőtt már itten a láncz:
Nélküle tán menni se tudok;
De azért egy percznyi szabadságot,
Csak egy percznyit, a míg meghalok…!
Börtönömnek legelső vendége,
Jöjj be hozzám, jószivű halál;
Megadod te a mit emberek közt
A nagy lélek sohasem talál.
Jöjj be hozzám zarándok-ruhádban
Te közös igénytelen barát.
Zsarnokok! – egy percznyi rabságot még!
Itt már az, ki szabadságot ád!...
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése