Világosi fegyverletétel 1869. aug. 15.
Honnan jősz te oly leverten bús pajtás,
Egyik szemed mért sir jobban mint a más,
És arczodon mért látok oly bánatot,
Mintha elmult volna már a világod?
„Sirok pajtás, sirni fogok örökre,
Míg velem lesz a jó isten kegyelme,
Világosról hozom e nagy bánatot,
Mert hazámnak ottan mély sír ásatott.
Mi, kik hiven harczolánk a hazáért,
Halni kik készek valánk a jó ügyért:
Fegyverünket letettük a muszkának,
És engedtünk Görgei parancsának.
A nap épen akkoron alkonyodott,
És az egész sík magyar föld vérben volt,
Mintha sírt volna az isten maga is,
Hogy nem lesz már a földön egy magyar is.
És te jóságos isten ezt elnézted!
És a magyart eltemetni engedted!
Oly mély sirba, honnan nincs feltámadás;
Te is pajtás magadnak ily mély sírt áss.”
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése