Fel vigan csengjen a pohár!
Ki tudja holnap mi sors vár!
Tán körölünk a zord halál
A csatában sivitva jár?
Üssük össze a hazáért!
Igyék, ki velünkegyetért,
Éljen a mi jó őrnagyunk,
Vele élünk, vele halunk.
Nem honvéd az, silány ember,
Ki a honért vivni nem mer,
Kinek első ágyuszóra
Inába száll bátorsága.
Nem honvéd az, fűzfavitéz,
Ki ellenére háttal néz,
Anyámasszony katonája,
A ki remeg a csatában.
Ősapáink hajdanában
Hont szereztek száz csatában;
S hol fegyvereik villogtak,
Ugy folyt a vér, mint a patak.
Hont szereztek ősapáink,
Megvédették unokáik,
Verje meg a honnak átka,
Ki eladja mostanába.
Átélt e hon nyolcz századot:
Látott derűt, borús napot,
Most is megvédi istene,
S a honfiak vitézsége.
Rajta tehát honfitársak!
Mutassuk meg a világnak;
Nem fajult el ősi vérünk,
Nem üres szó harczi hirünk.
Első a mi zászlóaljunk,
Szép nevére gúnyt ne hozzunk;
Elsők leszünk a csatában,
Elsők ha kell a halálban.
Honvéd vigyázz! zászlódra nézz,
Mint vihar zúg a harczi vész,
Honvéd vigyázz! honvéd vigyázz!
Zászlód s neved meg ne gyalázd.
Czélt! az ellen melle a czél,
Hova golyónk sivitva kél,
Honvéd vigyázz! honvéd vigyázz!
Esküd, neved meg ne gyalázd.
Főczél a hon szent érdeke,
Megesküvénk védelmére,
Honvéd vigyázz! honvéd vigyázz!
Hogy e szent czélt el ne hibázd.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése