Szép hazámnak szépséges leányi,
Keressetek a mezőn virágot,
Koszorunak, fehéret, pirosat
Pirosat a győztesek fejére,
Fehéret a holtak sirhalmára;
S adjátok e koszorút könyezve
A tizenegyedik zászlóaljnak.
Elváltak ők anyjok kebeléről,
Folyt utánok sok keserü könyü;
Fájt a szive sok édes szülőnek,
Ámde nem volt kedvesebb szülője
A hazánál, a siró hazánál,
A tizenegyedik zászlóaljnak.
Sok csatában volt a harczi isten,
Láthatá, mint sápad ott a férfi,
A midőn kész sirja szélihez lép;
De nem látta semmi ütközetben
Soha futni, soha megfordulni,
A tizenegyedik zászlóaljat.
Tizszer annyi ellenséggel szemben,
Keskeny hidon, ágyutűz hevében
Dicsőséggel vesztett harcz után, ott
Hagyta a merész vezér magára,
Győzni vagy dicső halált találni
A tizenegyedik zászlóaljat.
És az győzött, mindig azt tanulta,
Félig elhullt, de egészen győzött –
Győzedelmes csata végeztével
Fele holtan feküdt a mezőben
A tizenegyedik zászlóaljnak.
És azóta is mindig csatázik,
Elől mindig, mint a kopja éle;
Előtte a halál jár, utána
A győzelmek dicsősége szárnyal;
És a sürü csatának utána
Csak felének fele maradott meg
A tizenegyedik zászlóaljnak.
Majd ha ők is mind utánamennek
Társaiknak a dicső hazába;
Ha a végső is becsukja ajkát,
S nem mond többé éljent a hazára;
És a fegyver kiesik kezéből:
Ne tegyetek másokat helyébe,
Legyen e szám egy betemetett sir,
Hova senki uj házat nem épit.
Csak a neve maradjon fenn akkor
A tizenegyedik zászlóaljnak.
Szép hazámnak szépséges leányi!
Keressetek a mezőn virágot,
Koszorúnak, fehéret, pirosat;
Pirosat a győztesek fejére,
Fehéret a holtak sirhalmára;
S adjátok e koszorut könyezve
A tizenegyedik zászlóaljnak.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése