2018. júl. 24.

Tóth Kálmán: Honvéd sirja




Falu végen egy dombtető,
Rajta terül a temető…
Lágy-fakereszt igen alant,
Alantabb az egyszerű hant.

Sok lány kijár a faluból,
s a kedves sirján leborul,
Csak egy barna szomoru lány
Nem térdel senki sirhantján.

Haloványan egyedül áll,
Mint a letört liliomszál,
Vagy mint magános sírhalom,
Melyet emelt a fájdalom.

„Letört virág! gyönyörű lány,
Látom, hogy a kebeled fáj,
Keress írt szűd fájdalmára,
Borulj kedvesed sírjára.”

Leborulnék, de nem lehet,
A sors neki sírt nem emelt;
Mert a honvéd kit szerettem
ott maradt az ütközetben.”

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése