Kmety György honvédtábornok 1813-1865
Im elbocsátlak, éltem hajója,
Hol állsz meg egykor? nem tudom.
Ha szép hazám eszembe felmerülsz
Szivem verését sírva hallgatom.
Imádni téged szivem hevével
A táv ölében sem szűnök;
Fogadd legszentebb esküvésemet:
Külföld sem oltja láng szerelmemet.
Oh! légy imádott, dicső magyar föld,
Hol gondosan neveltetém.
S szabadságért fegyvert ragadtam én,
Csaták szent istenétől védetém.
És most a zsarnok sorsnak kezében
Szerelmem díja bújdosás,
A nagy világon - merre könyező
Szemeim látnak, futni kénytelen.
Maroknyi földet kivinni velem
Engedd határid ormiról;
Szivem viharja tán lecsendesül,
Ha szent földedből birhat vánkosúl.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése