Merre tüntél

Merre tüntél, hova lettél,

Völgyek, halmok, szép virága,

Mért halványulsz, miért hervadsz

Erdők, berkek még zöld ága?

Sírján kik elestek

A véres csatákon

Halott-koszorunak

Hullatám virágom,

S míg egy uj tavasznak

Piros fénye támad,

Halovány szinemmel

Gyászolom hazámat.

Fényes hajnal, vidám hajnal,

Régi arczod, fényed hol van?

Tiszta kék ég, mért jelensz meg

Oly korán setét palástban?

Fényünk villogásán

Halt el kardotoknak,

Szemeink a könytől

Nem mosolyoghatnak.

Szégyen és gyalázat

Ég lelkünk haragján,

Megtagadva tőlünk

Boszuálló villám.

Játszi szellő, lenge szellő,

Merre röpkedsz szárnyaiddal,

Hová lőnek kisérőid

Enyhe harmat és madárdal?

A dal hattyuének,

A harmat könynye lett,

Társim vér, sohajtás

és átok levének,

És viharrá nővén

Járom a világot;

Szálljon a zsarnokra

Vér, sohajtás, átok.

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.