I.
A szabadság égi virág,
Nemzetek sajátja;
Császároknak, királyoknak,
Mi köze hozzája?
A szabadság piros rózsa,
Harczmezőkön nyilik,
Háromszinű zászlónk mellé
Hajh de szépen illik!
Nekem is van piros rózsám,
Kossuth Lajos küldte;
Áldja meg őt a teremtő,
De okosan tette.
Győzelem után elmegyek
Hozzá, megköszönöm –
Menyegzőmön, hű galambom,
Kebeledre tűzöm.
II.
Ki vagyok? mi vagyok?
Magyar huszár vagyok:
A babámhoz gyalog,
Harczban lovon járok.
Nincs nekem egyeben,
Csak karom fegyverem;
Ám azért, a ki mer,
Jöjjön szemközt velem.
Görgei tábornok
Jól ismer engemet;
A hatvani réten
Felirta nevemet.
Ne kérdezd, ne kérdezd –
Városi gavallér –
Van-e pénz zsebemben,
Van-e ezüst tallér?
Kérdezd a németet:
Vagyok-e adósa?
Reggel, este fejét
Doctora mért mossa?
Megfizethetek még
A mivel tartozom,
Windischgrätz zápfogát
Nyugtatványul hozom.
Ki vagyok? mi vagyok?
Kúnsági fi vagyok!
Harsog a riadó,
Előre magyarok!
III.
Porfelleg támad éjszakon,
Verdesi az eget:
Azt beszélik, hogy a muszka
Pest felé közelget.
Kárpátoktól a Dunáig
Sokszor iszik vizet;
Megbámulja, hogy a honvéd
Milyen pénzzel fizet.
Minapában megizentük
Egy lengyel zsidótól,
Hogy örökre bucsúzzék el
Az édes anyjától.
Egyék otthon jó ebédet,
Igya meg a borát;
Aztán jöhet, megborsoljuk
A végső vacsorát.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése