Pokolba mén ez út talán?
Oly nagy mélységbe visz.
Menyünk érted dicső hazám!
menyünk mi oda is.
Ha minden hegyszoros
Egy bajnok sirja lesz;
Menyünk habár egész sereg
E hegy sirjába vesz...
Fölöttünk oly sötét a nap,
Alant a szikla oly piros,
Le róla ennyi vért
Csak a szabadság napja mos.
Előre! szégyent nem hozunk,
Hoztunk-e még vezér?
Hiszen menyünk mi érted is,
Ne mennönk a honér’?
Látjátok-e hol a vezér?
Vezérünk merre tart?
Felhőket hány le a szurony,
A villám ott a kard...
Vezérünk ott most fenn a nap,
Mi a sugári itt alatt,
Fel! mert ha majd a nap lemén
Sugára sem marad.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése