2018. máj. 18.

Szemere Pál (1785-1861)





JÖVENDÖLÉS

„Hová, hová, barna legény? – Az erdőre,
Száraz ágért, sütni főzni menyegzőre.
„Száraz ág ellobban,
Lyány szerelme jobban,
S jó legény, majd úszik szemed, szived búban.

BARNA PETINÉ

„Barna Peti, férjem Barna Peti!
Kemed a bort is nagyon szereti;
Hogyha maga elébe kaphatja:
Bajszát belé sűrün mártogatja.

Iszik reggel, délben, vecsernyére,
Nem is ügyel a feleségére.
Kotyagósan hortyog éjszakára,
Nem is gondol tennivalójára.

BABÁMHOZ

Sírva járok el házatok előtt,
Nem szólsz ki hozzám ugy, mint az előtt.
Ugy áldja meg az én jó istenem,
A ki nálad roszúl szólt ellenem!

Hejh megcsipte már a dér a kökényt,
Föl sem veszik már a szegény legényt!
A városban, mondják, verbuválnak,
Majd fölcsapok magam is huszárnak.

AZ ÉN BABÁM

Az én babám kökényszemű füge lyány,
Gyöngyen mosolyg a szerelem ajakán
Hogyha így szól rám kacsintva: édes galambom Jancsikám!
Azt gondolom, a mennyország angyalostul szakad rám.

A LYÁNKA NEFELEJCSE
- Ezen évszámmal: 1798. –

Üt az érzéketlen óra, mert nem sejti,
Hogy ütése lyánkád a kétségbe ejti.
A válás könyével esdekel ez: o rejtsd
Őt szivedbe; de ne felejtsd, el ne felejtsd!

Fogd e virágocskát, sokat jelent neve;
Ah ne hervassza azt soha az ég heve!
Te is levélkéit soha széllyel ne fejtsd;
Róla lyánkád elne felejtsd, el ne felejtsd!

Biztató színe, ha üldöz a szerencse,
Hogy az el nem hagyott végkép, azt jelentse;
Ha mosolyg rád, kérjen, hogy lyánkád ki ne ejtsd
Szívedből, s őt el ne felejtsd, el ne felejtd!

Ha a hizelkedés tömjénez bájodnak,
Egy szellő lengeti meg majd homlokodnak
Fürtjeit, te abban hű epedődet sejtsd;
Rezzenj, s lyánkád el ne felejtsd, el ne felejtsd!

BODRI ÉS A PARIPA

A házieb roszúl őrzött gyertyadarabot orozott el, s szájába fova ki felé osontott azzal az ól ajtaján. – Ne vidd el koma, azt a szert! kiált utána a paripa: gondviselőnk azzal világít körűlünk, midőn estve és hajnalkor vakar, és abrakunkat osztogatja előnkbe. Nekem nincs világára szükségem, fele Bodri; hanem egy kis zsirszagot érezvén rajta, majd csak fölfalatozom. - - - Vannak ily tudománykedvelők is!

Forrás: Divatcsarnok 1853. – April 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése