Oh álmok, édes álmok,
Melyek ringattatok:
Mért nem jöttök szememre,
Ha hívek voltatok?
Csak alhatnám örökké,
S ébren ne érzeném,
Hogy másoké a rózsa,
Tövise mind enyém.
Fájdalmim ellen éjjel
Sincs altató szerem.
Egy-egy ősz szál hajamban
Naponta megterem.
S ugy tetszik, mintha ekkor
Bájkertben állanék –
S szívem felett az éjben
Fejem virágzanék!
Forrás: Gombostű. Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny.
Első félévi folyam. Pest, január 4. 1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése