Galambom, engem nem szeretsz,
Én sem szeretlek tégedet:
Mégis ha már együtt vagyunk,
Játsszuk a szenvedélyeset.
Meleg könyű reng pilláidon,
Nem kutatom, mért sír szemed?
Nehéz sohaj ül ajkimon,
Te is tudod: kit illet ez?
’Hogy esküdött!’… „Mit nem fogadt!”
„S tán éppen most igy ülnek ők…
Egymást ölelve kéj között
A hűtlenek… a hitszegők!”
„Eperajkad mézet terem,
Csókolj csókolj én angyalom”
’Karod között kinyilt a meny!’
Igy biztatjuk egymást nagyon.
**
S ajkunk hideg, karunk merev,
„Hah! a gyönyör uj szomjat ád!
Csókolj”… ’Ölelj!’… S üritjük a
Kávé helyett a c i k
ó r i á t.
Forrás: Gombostű.
Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 22.
1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése