Sok számtalan forrás
Csengedez ott mélyen,
Elrejtve titkosan
A földnek méhében,
Hol az arany terem,
Hol az örök tűz ég.
De eljön az ember,
Megfurja a sziklát
S a föld üregéből
Fölbuggyan a forrás,
Ez a kutak története.
Sok számtalan érzés
Szenderek ott mélyen,
Elrejtve titkosan
A szívnek méhében,
Hol a sejtelem él,
Hol az örök tűz ég…
De eljön a leány,
Sebet vág a szíven
S a fájdalom kitör
Rímes vers képiben.
Ez a dalok története.
**
Szomjas ajkak mennek
A kutak vizéhez,
Beteg szívek jönnek
A dalok könyvéhez.
Hiába mindketten:
Forrás vizébe már
Uszkálnak a békák;
Megtermi a dal is
Saját kritikusát.
Forrás: Gombostű.
Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 8.
1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése