melyet Dr. Lengyel Endre főiskolai orvos másféléves Endre
fia koporsójánál, a sárospataki főiskolai énekkar énekelt.
Szeptember 27. 1862.
Öröm s remény lebegének
Bölcsőd felett, kedves gyermek,
Hogy születél, s szent kéj szállt be
Szülőid szivébe.
Lől isten-áldás éltökön,
S mit korább vága szivökön
A sors: a vesztés mély sebét
Egészen behegesztéd.
De ah, mily változás,
Mily szörnyű romlás:
A bölcső koporsóvá vált át,
Min bú s kétségb’esés
Foglalta el helyét!
Oh szent Hit! mutasd meg
Most isten-erőd’
Most isten-erőd’
Most isten-erőd’ nekünk!
Te vígasztald a bús atyát,
S a szétroncsolt keblű anyát;
Társ föl előttök a mennyet,
S mutasd meg ott kedvesöket,
A mint angyal-mezben,
Összetéve két kis kezét,
Most megnyilt gyönge ajkival
Esd boldogságukért!
Forrás: Sárospataki
füzetek 6. évf. November 6. 1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése