Császár Ferenc (1807-1858): Szerelmem

I segni dell'antica fiamma

DANTE, Vezekl. XXX. Ének.

Eljárt szebb időm – hanyatlik

Életemnek nappal:

Üdvezelni nemsokára

Eljön a sír angyala.

Fürteim közé havasló

Szálakat tűzött a tél;

Szellememhez, hallom, érzem,

Tulvilági hang beszél!

S ím az ifju láng szivemben

Egyre még lobogva ég:

És a vágy, a szerelem, mit

Hajdanonta érezék,

Még ma sem tud megjegedni,

Él ma is, vidáman él!

Bár köröttem alkonyúl, fagy,

És közelg a végtelen éj.

Te! kiért e láng szivemben,

Bájos, égi ideál!

Engem, ifjat, tenmagadhoz

Bűerővel lánczolál;

S törhetetlen, mint a lánczod,

Hozzád a szent vonzalom;

Boldog én, ki azt elaggva

Ifju tűzzel hordhatom!

Forrás: Divatcsarnok 1853. – Martius 17.