Rózsaági Antal: Tóth Kálmán (1831-1881)

A változatosság kedvéért (annyi önzés megvan bennünk, hogy más okot nem gyanítunk, legalább nyilvánosan nem) nagysádtok bizonyosan szívesen veszik, hogy hébekorban mást is bevezetünk társalgótermünkbe, hogy nagysádtokat mulattassa, de csak úgy, ha tud.

Ha nem elég ügyes arra nézve, hogy magát az első látogatás alkalmával annyira megkedveltesse, hogy jövőre is meghívják, az az ő hibája; miért annyira unalmas, mint akadémiai kandidatus?

Igyekezni fogunk azonban, hogy választásunkkal kudarcot ne valljunk és többnyire oly úri egyéneket fogunk bemutatni, kik… Bocsánatot, majdnem bókot mondtam, ami ellen mai vendégünk bizonyára tiltakoznék.

Félre tehát a szertartásokkal! Van szerencsém bemutatni Tóth Kálmán urat, Bolond Miska jó barátját és a Károly-kaszárnya profoszának jó emlékezetű ismerősét. Nehogy azonban engem vádoljanak, ha tisztelt látogatónkat első látogatásakor kellőleg meg nem ismerendik, íme elmondom tulajdonságait, hogy tájékozhassák magukat.

Csak futó pillantást kell vetnünk az irodalomba, hogy meggyőződjünk Tóth Kálmán irodalmi működésének sikeréről.

Az elmélet sokszor hiába rakja babérjait valamely kedvencére, a közvélemény nem akar mindig meghajolni a theoria tanai előtt. Sokszor nincs ugyan igaza a közvéleménynek, de többnyire ösztönszerűleg érzi, ha az elfogultság vagy a pártoskodás az elmélet nymbusába öltözködve, hamis alapokra fekteti ítéletét. Ezen csekély bevezetést csak azért mondottuk el, hogy valamely írónak népszerűségét érvül hozzuk fel a száraz elmélet ellen.

Tóth Kálmánnak méltó népszerűsége még abban is üdvös bizonyítékul használtathatnék, ha az elmélet nem nyilatkoznék irodalmi működésének sikere mellett; de így valóságos érdemjelül tűzheti ki.

Tóth Kálmán nagyon fiatalon lépett fel az irodalom terére és onnan van az, hogy előbbeni munkái csak a tehetség magvát, de nem a gyümölcs virágait rejtik magukban, és onnan azon számtalan harc, melyet működésének kezdetén küzdenie kellett, minthogy a jóakarat e rejlő magvat fejleszteni buzdítá, míg a sült galambot kedvelők a lehetőségre nem akartak előlegezni. A közvélemény azonban hitelre is adott, és az idő a kötelezvényeket szépen beváltotta.

Első munkái az erős, de irodalmilag gyönge „Kinizsy”, a „Szerelmi vadrózsák” és az „Összes költemények”, melyeket Nagy Ignác adott ki.

A tisztult tehetség azonban később szemelni kezdvén munkái között, egy második füzet „Vadrózsák”-at és „Száz költemény”-t adott ki, melyek tartalom és formára lényegesen különböznek az elsőktől.

E két kötetben a lyrai hang egészen új, az érzések melegek, igazak, a nyelv pedig hatásos és egyszerű.

Ennek köszönheti Tóth Kálmán, hogy vagy harminc dala a nép ajkán forog; a nép pedig nem szereti a mesterkéltséget és az idegen iskolát (t. i. a versben!). Az e kötetben meg nem jelent „Ki volt nagyobb” és „Előre” című költeményei, melyeket a közönség szavalásból ismer, melegségük és inventiójuknál fogva maradandó becsűek.

Már lyrai dolgozataiban láthatni T. K. drámaírói vénáját.

Az „Utolsó Zách”-ot tréfás fogadás folytán írta. Második drámája az „Egy királyné” volt, mellyel 100 aranyat nyert az akadémiánál. Következett aztán a „Harmadik magyar király”, mely alapeszmében és kivitelben is szépnek és sikerültnek mondható. Utolsó színműve „Dobó Katica”, (…).

De nem csupán mint költőnek, hanem mint journalistának is vannak érdemei.

Hat év óta szerkesztője a „Hölgyfutár”-nak; ő alapította meg a „Bolond Miská”-nak pályáját, melyet 8000 praenumeránsból álló auditórium előtt igen ügyesen fut.

Korra nézve még csak 30 éves, mely kor a nősülést sem véve ki, még nem engedi a megállapodást.

Családi életéből csak annyit, hogy szülői, kik mindent elkövettek gyermekeik neveltetése érdekében, Baján laknak és ott élvezik fáradalmaik azon gyümölcsét, hogy fiukban hasznos tagot neveltek a társadalomnak és tevékeny napszámost az irodalomnak.

T. K. fivére a korán elhunyt Kempelen Rizának, aki beszélyírónőink között igen szép helyet foglalt el, és férje Majthényi Flórának, a meleg érzésű és gyöngéd – de nem gyönge tollú költőnőnek.

E házasság gyümölcse a kis Béla, szülőinek gyönyöre.

Körülbelül ez az, amit Tóth Kálmánról mondhattunk dióhéjban, és ha még azt is hozzátesszük, hogy mindenekfölött nemes szíves van és a barátságért mindent megtesz, tökéletesen lefényképeztük.

A többit nagysádtokra bízom.

Forrás: Gombostű. Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, február 1. 1862.