Lauka Gusztáv (1808-1902): Harcoljatok, ha akartok…

Harcoljatok, ha akartok,

Én többé nem harcolok;

Erő kell a küzdelemhez,

Én gyenge, fáradt vagyok;

Nyugágyam is vetve van már,

Álmos vagyok, érezem.

Öltözzetek! hí a hajnal!

Engem az éj – vetkezem.

Én is értem hirt s szerencsét,

Boldogságot, örömet;

Szemben a borus jelennel

Szép multam most is nevet,

Én is hittem, mit ti hisztek,

E r o s  is játszott velem.

Öltözzetek! hí a hajnal!

Engem az éj – vetkezem!

Én is őrzém ifjuságunk

Titkait és álmait.

Én is szedhetém az éden

Gyümölcsit, virágait.

Hol a kert?! hol a virágok!?

Oh de én emlékezem.

Öltözzetek! hí a hajnal!

Engem az éj - vetkezem.

Tiszta ég is kelt felettem,

Hold s csillag is volt elég; -

Aranyhaja tündérekről

Én is hallottam mesét.

De mit akkor szívem érzett,

Most azt már nem érezem.

Öltözzetek! hí a hajnal!

Engem az éj – vetkezem.

Nem tudom, én hagytam-e el

Vagy az idő engemet!?

Azt tudom csak, hogy utam már

Két temető közt vezet,

Midőn társakat szeretnék,

Csak az emlék jár velem.

Öltözzetek! hí a hajnal!

Engem az éj – vetkezem.

Harcoljatok, ha akartok,

Én többé nem harcolok;

Erő kell a küzdelemhez

Én gyenge, fáradt vagyok,

Nyugágyam is vetve van már.

Álmos vagyok, - érezem,

Öltözzetek! hí a hajnal!

Engem az éj – vetkezem!

Forrás: Gombostű. Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 4. 1862.