Ha
e lapnak feladatához tartoznék egyes emberek életét hű képmásban átadni az
utókornak, aligha hozzáfognánk jelen cikkecske megírásához, amennyiben nem
érezzük magunkat hivatva egy mozgalmas élet eseményláncolatát oly híven
visszatükröztetni, hogy az egyes vonásokban mesterkéltség, vagy úgynevezett
művészi erőszakolás ne látszassék. Minthogy azonban lapunk megengedi, hogy a
társadalmi életben felmerülő jelentékenyebb egyéniségek életéből egyes
vonásokat is ismertethessünk azokkal, kik nem közönyösek nemzeti és társadalmi
fejlődésünk iránt, szívesen jegyezünk fel nehány vonást gróf Batthyány-Apraxin
Julia életéből, és örülni fogunk, ha tollunk oly szerencsés lesz, mint
Marasztoni úr ecsetje, mely mai mellékletünkön oly híven találta el a grófné
nemes vonásait.
Batthyány-Apraxin
Julia grófné, aki orosz származása, legzsengébb fiatalságában már Bécsben volt,
honnan 6 éves koráig minden évben Cseklészbe ment, hogy a nyárnak nehány hetét
Eszterházy József gróféknál töltse.
Később
4 évet Oroszhonban töltött, de azon előszeretet, mellyel hazánk iránt
viseltetett, csak gyorsan készteté a visszajövetelre és azóta minden évben 7
hónapot töltött Magyarországon.
Neveltetését
illetve legtöbbet tanították Bécsben és Cseklészen, de tizenhat éves korától fogva
legtöbbet köszönhet saját szorgalmának.
Az
irodalomhoz való hajlam korán ébredt fel benne, mért 8 éves korában már
vígjátékot írt.
Tíz
éves volt, midőn „Henri quatre et son
gouverneur” című vígjátékot írta, melyet Bécsben Hunyadyéknál elő is adtak,
és az írónő maga játszotta a főszerepet.
„Armando és Eugeie” című drámáját
tizenhat éves korában írta. Anyja tőle telhetőleg ellenezte az írást, de a
hivatás és ama elolthatlan vágya a szellemi világban szerény helyet vívni ki
magának, minden akadályt leküzdöttek.
Tizenhat
éves volt, midőn az „Eduard Villefort”
című regényt megkezdte, de a folytonos akadályozás, mellyel találkozott
ideiglenesen félretétették vele a tollat, míg később ismét felvette, hogy buzgó
szellemének utat törjön.
A
folytonos olvasás buzdítólag hatott rá, és ha önszorgalmán kívül valakinek még
köszönhet valamit, úgy bizonyára Emil Girardinné és Lamartine lesznek azok, kik
halájára tették magukat érdemesekké. Lamartine „Joslin és Raphaelje”
ellenállhatlan varázzsal hatottak lelkére és végfejlődésnek indították a
grófnőben rejlett hivatottságot.
A
tudomány terén legtöbbet köszönhet Bendina doctornak, egykori nevelőjének, aki
a bölcsészet titkaiba is bevezette. Kunczeg tanár Bécsben két évig oktatta a
természettanba, míg a csillagászatot Bendina doctortól tanulta. A magyar jogot
pedig Venczel tanártól tanulta.
Hő
vágya a tanulmányok után annyira ment, hogy hosszabb ideig Lenhoschek pesti
tanártól a bonctanból is vett leckét.
A
tudományos és komoly olvasmányok folyvást és kedves foglalkozása.
A
forradalom alatt a magyar táborba akart szökni Szapáry Georgine grófnővel, de
elkészült férfiöltönyök felfedeztetett és a leendő szökevények lépen maradtak.
Újabb
munkái: Ona beau dire, Ilona, Két nő szív
és Ilma naplója című regények a „Honfoglalók” című dráma, melyet újonnan
átdolgozott és „Országgyűlési beszéd”
című 3 felvonásos vígjáték, mely nemsokára színre kerül.
Körülbelül
ennyit mondhatnánk nyilvános életéből, ami magában elég arra, hogy a főrangú
hölgyek tudnivágya mennyire megy.
Magánéletéből
csak annyit emelünk ki, hogy fő törekvése volt lerombolni azon választófalakat,
melyek a főrangúak és a többi művelt osztályok között minden egyesülési
törekvés mellett is léteznek.
Több
ízben rendezett estélyeket házánál és ily alkalomkor az irodalmat és művészetet
is képviseltette.
Mily
sikere volt törekvéseinek, nem fejtegetjük, de felhozzuk érdemül, hogy
tudtunkkal ő volt az első jelen korunkban, ki a Voltaire és Rousseau korszakát
igyekezett nálunk is létrehozni, midőn t. i. az irodalom és művészet a
fénytermekben is érvényesíték a haladás igéjét.
Batthyány
Julia grófnő épp úgy szereti hazánkat, mely az ő hazája is, mint bármely nemes
honleány, de áldozatkészségben és nemes tettekben igen sokat felülmúl.
Számtalan
szegény család könnyezve mosolyog, ha a grófnőt megpillantja és számtalan beteg
az ő kezéből fogadta lelki és testi gyógyszerét.
De
ne dicsérjük, mert hiszen neki is vannak ellenei, mint mindenkinek, aki még meg
nem halt
Legyen
elég még annyit tudni, hogy e télen egész visszavonultságban él csupán
munkásságának és irodalmi barátjainak.
Két
hét óta veszélyes ideglázban szenved és barátjai nem csekély aggodalomban
vannak élete miatt.
A
szenvedők istene őrködjék felette.
Forrás: Gombostű.
Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 8.
1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése