Oh te! Ki megjelentél nekem,
Mint fényes nap az ég fölött;
Te szentelt, égi csodaképem,
Kihez minden hitem kötött!
Oh te! Te egy a mindenségben,
Ki bírod szívem s lelkemet,
Lebegd, bár eltünél e létben,
Körül örökre éltemet!
Legyen a rózsa illatában
Ajkadnak szűz lehellete,
legyen a csalogány dalában
hangodnak édes zengzete.
Legyen a csillagok tüzében
Szemednek bűvös sugara,
Legyen a hold méla fényében
Arcodnak felhős bánata.
Legyen a nyárfa karcsu árnya
Nekem az ismert, szép alak;
Legyen az éjnek holló-szárnya
Fürtödnek éj-hulláma csak. –
Legyen a mély, a titkos csendben
Szívednek dobbanó ere –
Mely mint az ér a rengetegben
Szomju szívemben elvesze. –
Legyen a regnek himnusában
szerelmed, lángod és hited –
A napnak véres alkonyában,
lemondó búcsu vételed! - -
Legyen a föld áldott előttem,
Mert bárha távol, rajta jársz –
Legyen az égnyitott fölöttem,
Ha üdvözülve, mennybe szállsz.
Forrás: Gombostű.
Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 11.
1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése