Ó ne mondj te engem
Kis csörgő pataknak,
Napjaim ezénél
Sokkal boldogabbak.
Igaz: gyöngyhulláma
Virágpartot ölel;
De az illatárja
Jég alatt tenyész el.
Szép csillagos égnek
Ó ne mondj te engem,
Mert a létet ezzel
Én fel nem cserélem:
Fél éltét nap fedi,
Csillagi eltűnnek,
Míg nálam az álom
Is csak örömünnep.
Ó ne mondj te engem,
Kis vándorfecskének,
Mert sorsot valóban
Ezzel sem cserélek.
Két hazája van bár,
Boldog még sem lehet,
Nem fér meg egy szívben
Két hazaszeretet.
Forrás: Gombostű.
Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 25.
1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése