Páholyban ültél a minap,
Szomorú művet játsztanak;
Virág valál, himes lepék
Körülted a sok urfiak.
Sirt Júlia, csevegve te
Bonbonst ettél negélyesen:
Én egy csomó diákkal ott
Könyeztem lent a párteren.
„Romeóm, elszakita bár
Egymástól e konok világ,
A síron túl eggyé leszünk!
Túl a síron nincs földi gát.”…
Szólt a nő s áhitatosan
Lestem mozdúlatodra, most:
Sápadt valál! és mereven
Szemlélgetél egy – d r a g o n y o s t.
Páholyban ültél a minap,
Szomoru művet játsztanak, -
S a szinházban magam valék
Egyetlen k o m i k u
s alak.
Forrás: Gombostű.
Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 1.
1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése