Esik, esik, esik.
Átlátszó gyöngyös cseppek
peregnek le az ablakon,
míg elgondolkodom - -
esik, esik, esik.
Nem régen szép volt, sugaras:
a szürke por is
aranynak látszott,
mikor a tűz-csók rajta játszott.
Nem-régen szép volt, sugaras.
Miért most ez a bús sötét?
Ez a borulás odakünn,
ez a borulás idebenn,
s miért ül fájás szívemen?
Jó Istenem, miért?
Míg lelkem haló álmai
a múltat keresik,
idebenn hull a könny, hull,
s odakünn esik az eső, -
esik, esik, esik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése