A dicsőség poharából
Adtak innom néhány csöppet,
Azt mondották: „Elég néked,
Nem adunk mi ennél többet.”
De én többet követeltem,
Hiszen másnak még elég jut,
Vágyam gyujtja, kínom nyujtja
Az ő fösvény ajándékuk.
Végre is csak elfogadtam
Azt a csöppnyi édességet.
Ekkor láttam, hogy ez is csak
Keserű volt, mint a méreg.
Mert utólag azt a csöppet
Megmérgezték nagy titokban. -
De én ekkor kínt feledve,
A szemük közé kaczagtam.
A fösvények megmentettek,
Mert nem adtak többet innom.
Csak egy csöpp volt ajándékuk,
Csak egy perczig tartott kínom.
(Forrás: Palágyi Lajos költeményei – Bp., 1907. – Singer és
Wolfner, Andrássy-út 10.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése