Rőt, forró szikla tenger partja mellett,
Kopár, kiégett déli szigeten.
Ember nem él itt, állat nem legelhet,
Virág, gyümölcsfa itt meg nem terem.
Csak a borostyán kúszik rajta végig,
A forró kőbe hogy kapaszkodik!
Kemény indája, hogy kússzék az égig,
A napos szirtbe vájja karmait.
Sziklából is szív ő tápláló nedvet
És szomját oltja égi háborún. –
Szivem, te e borostyánt érdemelted,
Ebből fonjátok majdan koszorúm!
(Forrás: Palágyi Lajos költeményei – Bp., 1907. – Singer és
Wolfner, Andrássy-út 10.sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése