A ház előtt verébsereg
fürdik már a keréknyomban,
alma látszik levél helyett,
az is itt-ott földre pottyan.
Áll még kitartóan a nyárfa,
de naponként lassan sárgul
s hull az út hideg porába
levele, a szívformájú.
Nem tudom, mi történt velem,
van ebben valami kedves,
amíg nézem, önkéntelen
odanyúlok a szívemhez.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 102. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése