A Nap pucér vállunk harapja,
mint szőke nő, csókol vadul,
poklát ajkunkra rátapasztja
s arany haja arcunkra hull.
Minden fűszál egy tört sikoltás,
a lombok közt a szél hörög,
száraz mezőkön a por-csordák
tolongó nyája hömpölyög.
A nyár izzó pengéje reszket,
a ledöfött Földből kiáll;
gyújtózsinór – kúsznak a percek,
a világ robbanásra vár!
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 91-92. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése