2017. ápr. 23.

Dsida Jenő: Tél (Szatmár)




A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudorász a szél,
és nagy titkokról halkan
meséket mesél.

... Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete;

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat –

csak azért, - mert fehér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése