A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.
Pelyhet kavarva dudorász a szél,
és nagy titkokról halkan
meséket mesél.
... Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete;
s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat –
csak azért, - mert fehér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése