Aranyszegélyű fellegek
között szállnak a vadludak.
Alkonyul - látni sem
lehet
őket, csak hangjukat
hallani.
Nincsen már hegedűs tücsök,
csak kósza eső van, ami
csipeg-csöpög a fű között.
Ezüstös dér vagy ropogó
hóharmat lesz reggelre itt.
A vetésekre takaró,
bizony az kell, kikeletig.
A fának ködszakálla van,
meglengetik a szelek,
s így hajtogatja hasztalan,
hogy esik, szédül lefele
utolsó
ágrólszakadt levele.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 106-107. old.
– Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése