Soh’sem beszéltünk még egymással,
Csak néha egy-egy pillantással,
Ha lesve jártam ott felétek,
S egy pillantásod arra tévedt.
Szemednek édes pillantása,
Nem biztatás vigasztalásra,
S én mégis egyre arra vágyom,
S a kétkedést reményre váltom.
Reményre, hogy szíved megérti
Talán majd egykor, hogy mi tépi,
Mardossa lelkemet miattad,
Ki boldogságom megtagadtad.
Ha néha lesve arra járok,
Oh, vesd felém egy pillantásod,
Nem boldogítsz te úgyse mással,
Csak egy lesújtó pillantással!...
Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 52. sz. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése