Tűzfal tövén görbe barackfa
nyújtogatja ágát a napra
és ágain, a ritka zöld közt,
máris a sárgálló gyümölcsöt.
Házak között kis üres kocka,
ide süt be a jó napocska.
Ki is tudja, itt hogyan nőtt föl,
ebből a csupa-cserép földből?
Ki ültette? Leginkább senki –
egy elhajított magból kelt ki,
s mint testvérei a szőlőkben,
él, ha kopáran is, de zölden.
S terem gyümölcsöt, mért ne tenné,
csak övé itt a rengeteg fény,
s áll védőn a tűzfal felette,
rőten az égig meredezve.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 70-71. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése