A gőzlő föld szaga de jóízű.
Ágaskodik a márciusi fű.
Ládájában állva a leánder
súgja: tavaszt lel, ki korán kel.
Anyám káráló, piros tyúkja
felröppen a vén kapudúcra.
Rámhull a bányából a csengés.
Olyan ez a friss nap, mint a vers, és
mennyi jó rím! A bokros ibolyák
ütik meg Mári néni mosolyát,
a motorok zaját viszont a
vágásokból csörrenő szalonka.
Bizony pirul bennem a költő,
míg nézem a lázasan dübörgő
életet. Jön a napról a sugár,
mint millió szíj, zúg, suhogva jár-
járnak a végtelen transzmissziók:
tavaszba hajtják a vén földgolyót.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 87. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése