Vérforraló május, csodahónap!
Teljes éjjel zeng, bugyog a zápor,
És reggelre gyöngyöznek a lombok,
A pataknak duzzadt kelyhe csillog
És a földből kiömlik az illat,
Álomból kelt szárnyas tolla reszket;
Mély rejtekben hallgatni be jó volt,
Dús gallyon hogy csengenek a csöppek,
Üde, tiszta tengerüket itta
Bő mellébe és sarjad a jó föld.
Mennyi fénylő csíra, mind kipattan,
Köröskörül friss és drága zöldség,
Kertek és mezők telin
mosolygnak,
S mint lépsz, mohó, röpködő szemeddel
Nem is bírod már e szörnyű szépet.
Amit látsz, mind, mind magadba innád,
Felgomolygó párák szürke hamvát,
Alant a tisztuló zöld mezőket,
Ezüst forrás habját könnyű gőzben –
S hogy a szíved mindig ittasuljon
Göngyölegből most engedt levélkét,
Melynek gyenge zöldje föld-tejes még,
S ömlő virág-ígéret mögött a
Bő remények mennyet-ingatását –
Óh, ami szép, soha el ne múljon!
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 89-90. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése