Csanádi Imre: Naptárképecskék

TAVASZ

Kikeléskor, hó vonultán,

ősz vetése gyöngyen zöldül.

Jó kézben az eke-kormány:

sorra sor, barázda gördül,

Libák döcögnek friss rétre;

Nyáj, ha hitvány, gömbölyödhet.

Kóvályog fönn gólyák népe…

Lány, elégnél ne játssz többet!

NYÁR

Kasza csöndül Péter-Pálra,

lát mindenki aratáshoz;

rendre dől a búza szára.

Friss cipót vár falu, város.

Kanyaríts, legény, serényen!

Forgasd, lány, fürgén a sarlót!

szoríts, öreg, a kötélen!

Illik hagyni tiszta tarlót!

ŐSZ

Csípősre fordult a hónap,

meleg kendő kell a lányra.

Hamis már a hunyorgó nap –

födjünk, másképp szőlő bánja!

Trágyát, nosza, teregessünk,

had bújjon belé a jó mag. –

Kínálkozik ház-ereszünk

kukorica-szárítónak.

TÉL

Tetőt, kazlat virradóra,

hó bundáz most puszta tájat,

virágszirom-nyomát ója

kuncsorgó sok kismadárnak.

Gondos gazda disznót ríkat,

nagylány vasal menyegzőre. –

Nyáron aki gyűjtött, vigad.

Bor a butykosba, ne lőre!

Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 83-84. old. – Népművelési Propaganda Iroda 1982.