Az ég legyen tivéletek,
Üllői úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői úti fák.
Másoknak is így nyíljatok,
Ülői úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjúság,
Üllői úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dalolva jár,
s megöl minden csírát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombú fák,
Üllői úti fák.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 60. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése