Zsong a szigetcsúcs barna berke,
a harkály részegen nevet,
Az ifjú nap: Dávid, leverte
a lomha Góliát-telet.
Állok a vadvizes tavaszban,
bódít a szagja, mint a bor,
kedvemben egy füttyös kamasz van,
aki voltam valamikor.
Vizek futnak, jegek ropognak,
dúdorászom, kurjongatok –
Lelkemben patakok zuhognak,
patakok, patakok, patakok.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 88. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése