Így, Urszom, így.
Az orrod ide, térdemre tedd,
S jóságosan nézz a szemembe.
Testvéré, szép kutyám, mert testvér vagy velem te.
Látom, bízol bennem, ha nézlek,
És jó neked, ha hanggal s kézzel elbecézlek.
Szilaj csobán-kutyám, bennem érzed hazádat,
A sziklás Gorzst, az esztrengát s az esztenádat,
Orrodban bocskor s pásztorbunda szagja.
Kócos szőrödnek selymes-lágy a gyapja.
A lábad izmos, jó ebem,
Mint kalusárok botja, kik elküldtek nekem.
Szelíd marást érez kezem a szádban,
Vas szemfogad úgy fogja játszva, lágyan,
Azt, hogy szeretsz, így mutatod.
Ruhám, hogy elhúzz, vadként rángatod.
Elhalmozol dédelgetéssel.
Úton arcomig lendülsz egy szökéssel
S hideg orroddal bajuszomig érsz fel.
Enyém vagy s én tiéd, tudod s tudom.
"Harapós kutya", ez van kapumon.
(Ford.:Áprily Lajos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése