Nemes Nagy Ágnes: Kakas

A kutya se látta, amint a ködben
az országút szélére röppent,
és körbemutogatta
magát ez a szárnyas paletta,
e körgalléros, borz-nyakas,
e villogó talpig-kakas,
e puffos, sarkos, sityakos
csepp Tizenharmadik Lajos,
tollas motosz, motolla-kényszer,
s hangját a tájba fúrta kétszer.

(De köd volt épp, kecske-tejes,
vagy mint a zabpehely-leves,
langyosan töltötte a gödröt,
s ha felgyülemlett, szinte bőrzött,
és pára, s dülöngtek a házak,
s egy lombtalan jegenyevázlat,
s följebb már csak az égi tőgyek
rengtek, és súrolták a földet,
fehéren csorranva a tájra -
mert köd volt, s őt senki se látta.)