A föld költészete sohase holt:
ha nap heve gyötri a madarat,
s az hűs lombban búvik, egy hang szalad
tova a réten, mely frissen tarolt.
A szöcske ez - eleven, üde folt
hév nyárban; dala meg sosem szakad,
s ha éri jó kedvében fáradat,
levél alatt lel enyhe, hűs akolt.
Mert vége nincs a föld költészetének:
magányos téli esten, hogyha fagy
fojt hangot, kályhának mögötte kél
melegben növekvőn a tücsökének;
s ha álomban félig merülve vagy,
hinnéd, hogy szöcske zöld mezőn zenél.
(Ford.: Kemény Ferenc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése