Rónay György: Tehén

Ha semmi dolgod nicns egyéb,
figyeld meg a tehén szemét.

Áll a rét szélén egymaga,
mint egy nagy darab éjszaka.

Hogyha megállsz előtte, rád
veti két szeme csillagát.

Mikor rád bámul a tehén,
egy világ őszik a szemén:

az út, a fák, a rét, a kék
látóhatár, s az ég, az ég,

s a poros út a fák alatt
a kéklő égbe felszalad

szemében, és már nincs pora,
csak mosolya, csak mosolya.

Ha rád néz, és azt mondja: Bú!
a tehén szeme csupa bú;

mert lomha lelke úgy szeret,
magára venné testedet.

Érzed? - már fújja is feléd
párás, meleg leheletét,

ezt a gőzölgő éjszakát,
mely tőled várja nappalát.

És lám, te mégis otthagyod.
Sóhajt utánad egy nagyot;

bámul, s mi mást tehet szegény? -
kérődzik. Ilyen a tehén:

csupa méla, nagy szeretet.
Azért ad olyan jó tejet.