Kedves
jó madarunk immár Isten veled,
Piszkáld
meg csőröddel ezt a zöld levelet,
Amit
a kis Pali tart kalitkád elé,
Fogadd
a barátság ezt a kicsiny jelét.
Még
most a mienk vagy, de már válunk mingyárt
És
röpülhetsz, merre két apró szemed lát:
Mezőkön,
erdőkön, felhők közt szabadon,
Örülsz
ugy-e kópé, tudjuk, örülsz nagyon.
Pedig
fájhatna ám a szived miattunk,
Betegünk
voltál te és épen nem rabunk;
Apácska
a mezőn törött szárnynyal talált,
„Elhoztam
– így szólt – itt meggyógyul legalább!”
És
meg is gyógyultál, nincsen semmi bajod,
Csakhogy
a világot innen nem láthatod;
Szük
neked a kalit, szük neked az eresz,
De
se baj, jön papa és szabadon ereszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése