Mikszáth Kálmán: A prédikáczió

 

Hó czicza! Te gonosz lélek, hol jár az eszed?

Babum beteg, lázban fekszik s te föl sem veszed.

 

Az nem szép cziczka, lásd restelem, nincs szived neked,

És amellett csinálod egyre a rossz csinyeket!

 

Vigyázz, mert verést kapsz, de nem tréfálok, igazán,

Az uj nyakkendőd csokra félrecsúszott ám.

 

S milyen vizes... huh ez a folt... tej, ha nem csal gyanum;

Te pákosztos voltál megint, nyakkendőd a tanúm.

 

Igen, nyávoghatsz, hogy „miau, már máskor nem teszem!”

De hiszi a piszi, mert torkossáágod szertelen.

 

Lakolj tehát cziczám, nincs irgalom,

Nincs kegyelem.

„Mars a szögletbe!” S odamegy kelletlen,

Kénytelen.

 

De csakhamar megjő cziczának a

Bűnbocsánat:

„Elég is volt már, nyujtsd békülésre a

Talpacskádat!”